Kondoros címer

Ha Ön ostorcsergetéstől hangos, betyárromantikától izgalmas, az aktív turisztikai lehetőségek jóvoltából kalandos kikapcsolódásra vágyik, válassza úticéljául Kondorost, és nem fog csalódni! Kondoros a Dél-Alföld régióban, Békés megyében, Békéscsaba és Szarvas között fekszik, Szarvastól 22 km-re délkeletre, Békéscsabától 22 km-re északnyugatra, Orosházától 25 km-re északkeletre. A nemrégiben átadott M44 gyorsforgalmi út, melynek egyik csomópontja éppen Kondorosnál található, jelentősen  egkönnyítette a kisváros elérhetőségét, így közúton már az ország bármely pontjáról, így Budapestről is gyorsan, kényelmesen megközelíthető.

Kondoros története

Kondoros nevének eredetére két különböző magyarázatot is találhatunk. Az egyik szerint a település megnevezése a kondor vagy kondorsas nevéből származtatható, mely madárfaj, míg a pusztákat művelés alá nem vonták, nagy számban tanyázott a környéken. A másik magyarázat szerint a település a terület egyik birtokosa, nevezetesen Kondoros által épített egyháza után kapta a nevét.

Bár nevének eredete homályba vész, annyi bizonyos, hogy a régi Kondoros első említése 1229-ben a Váradi Regestrumban olvasható, akkor még Cundurus néven. Ezután 1403-ban írnak Kondorosegyházáról mint a gyulai uradalomhoz tartozó településről. 1563–64 során 70 portát tartottak itt nyilván, és a lakosság száma több mint 500 fő volt. A szépen fejlődő települést aztán elzálogosították, ahonnan 1590-ben Rákóczi Zsigmond visszaváltotta és az egri várhoz csatolta.
Hiába éltek azonban a környéken dolgos, szorgalmas emberek, a kettős adózás terhe alatt – hiszen a törökök mellett a magyaroknak is adózniuk kellett – a település csakhamar tönkrement, a falu elpusztult, és hasonló okokból lassan az egész megye elnéptelenedett.

A felvirágzásra egészen 1720-ig várni kellett, amikor is Harruckern János György érdemei elismeréséül (a hadseregnél végrehajtott reformjai jelentős megtakarítást eredményeztek az udvar számára) megkapta a gazdátlan, így a kincstárra visszaháramlott javak közül Békés megye szinte teljes területét. Bár ebben az időszakban a könyvekben Kondoros csak mint puszta szerepelt, de igen jó legelőként tartották számon.

A mai Kondoros és Csákó között elterülő Csákópusztát két részre osztották, mert így nagyobb bérleti díjat tudtak beszedni a terület után. A kettéosztott puszta megnevezése Kiscsákó és Nagycsákó lettek, s ezek a nevek mindmáig meg is maradtak. Nagycsákó később örökség révén a Batthyány család tulajdonába került, majd a birtokot Geist Gáspár előbb bérelte, utána viszont Kiscsákó egy részével együtt meg is vásárolta. A tulajdonosok nevét és emlékét őrzi a BatthyányGeist kastély Kondoros határában.

A Batthyány-Geist kastély

Romos állapotában is jelentős látnivaló a Batthyány-Geist kastély Kondoros határában. A kétszintes vadászkastélyt Batthyány László építette 1844 és 1851 között feltehetően Ybl Miklós és Pollack Ágoston tervei alapján romantikus stílusban. Parkjában találhatóak a legidősebb kondorosi fák, köztük a legendás Batthyány fa is, melyet 1848-ban az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos ültetett. Mára már csak a csonkja maradt meg a fának, mely ma is látható az épület keleti homlokzatának közelében.

A kastélyban alakult meg az ország első hivatalos vadásztársasága, az Alföldi Vadásztársulat. Az építtető 1851-ben, elkészülte után rögtön a társaság rendelkezésére bocsátotta a kastélyt. 1858-ban azután a gyulai származású Geist család vette bérbe az épületet. Geist Gáspár végül 1871-ben megvásárolta a bérleményt és tulajdonjogot szerzett a birtok felett is, hozzácsatolva a kiscsákói területek egy részét is.

A Geist család mindig is a katolikus egyház nagy jótevője volt. Közülük is kiemelkedik azonban Geist Gyula, aki többször is jelentős összegeket adományozott a kondorosi katolikus templom kifestésére, bővítésére. 1903-ban bekövetkezett halálát követően felesége, Geist Gyuláné (Jálics Mária Lujza) elhatározta, hogy a csákói kastélykertben sírbolt kápolnát épít férje emlékére. Vinkler József nagyváradi püspök engedélyezte a családi sírboltul is szolgáló kápolna építését a következő feltételekkel: a kápolna egész területe alatt nem lehet sírbolt. A síroknak nem szabad az oltár lépcsőjéig érniük. A kápolna az uradalom, illetve a család költsége legyen. 1904. szeptember 16- án Geist Gyuláné 1200 korona alapítványt tett a kápolna fenntartására. Ekkor Kondoros-Csákón kelt levelében ezt írja: „Felejthetetlen férjem emlékére a csákói birtokon sírkápolnát építettem, melynek alsó boltozata temetkezési helyül van berendezve, hová családom Istenben kimúlt tagjai lesznek örök nyugalomba helyezve, elsőnek boldogult drága férjem hamvait helyezem el a sírboltban. Óhajom, hogy a kápolna nyilvános jelleggel legyen felruházva, abban az én és majdani családom óhajára évenként többször is szentmisét szolgáltassanak. Kötelezem magam, hogy míg Isten éltet, a kápolnát fenntartom, s annak külső és belső szükségleteiről gondoskodom.” Az oltár fehér márványból készült, szépsége még ma is magával ragadja a látogatókat. A sírbolt kápolna oltárába elhelyezett oltárkő szélessége, hossza 38-38 cm, magassága 4,5 cm.

A második világháború után a Geist család elmenekült, a kastélyt államosították, előbb iskolaként, majd termelőszövetkezeti központként működtették.

A település önkormányzata 1993-ban megvásárolta az épületet, majd 2003-ban a 4,5 hektáros kastélykert felett is tulajdonjogot szerzett. Ez utóbbit egy nyertes pályázatnak köszönhetően 2014–2015 folyamán sikerült felújítani és megszépítve, megújítva tudták újra a nagyközönség számára hozzáférhetővé, élvezhetővé tenni.

Mára sikerült a kápolnát is rendbe hozni, mely a maga csendességében és ékszerdobozszerű szépségében a csendes elvonulás, a múltra és az ősökre való emlékezés helyévé válhat.

A nagybirtok területén sok munkás kéz kellett, ezért 1874-ben elhatározták, hogy települést alapítanak az akkor már messze földön ismert Csárda és a vele szemben felállított zsandárlaktanya körül. Az falualapítás fő szervezői Dérczy Ferenc nagybérlő, Geist Gáspár földbirtokos, valamint Petőfi István uradalmi intéző (a költő Petőfi Sándor testvére) voltak.

A Kondorosi Csárda

Az Arany János által A betyár című versében megénekelt, messze földön híres Kondorosi Csárda nyolc fontos település – Szarvas, Endrőd, Mezőberény, Békés, Arad, Orosháza, Szentes és Békéscsaba-Gyula – felől idetorkolló országút találkozásánál 1740 körült épült, majd 1784-ben újjáépítették. Az ide betérők ehettek, ihattak, megpihenhettek, lovaikat is megitathatták. De nemcsak utazók és postakocsik álltak meg a csárda híres épületénél, hanem az akkori világ híresen hírhedt haramiái, a betyárok is – ők búvóhelyet és főhadiszállást is találtak a falak között. A legenda szerint az épület hatalmas szabadkéménye akkora volt, hogy elbújhatott itt nemcsak a betyár, de még a lova is.

A barokk korban épült csárda csonkolt konytetős, nádfedeles, földszintes, alápincézett, ív-pillérsoros, tornácos épület.

Egyes források szerint az eredeti csárdát az 1820-as évek elején lebontották, helyébe hatalmas téglaerődöt építettek, melynek falaiban titokzatos rejtekhelyeket, alagutakat, útvesztőket hoztak létre. A csárda alatti alagútrendszeren át állítólag maga Rózsa Sándor, a híres betyár is menekült üldözői elől.

Az 1910-es évek elfalazásai miatt elveszettnek hitt „öregcsárda” 1985-re nyerte vissza régi formáját.

2002-től a Kondorosi Csárda a település tulajdonába került. Egy nyertes pályázatnak köszönhetően felújították, és nemcsak kiváló ételeiről messze földön híres étteremként, hanem csárdamúzeumként is működik. Az itt elhelyezett gyűjtemény egyrészt képet ad az egykori híres betyárok életéről, másrészt a helybeliek szorgalmas gyűjtőmunkájának köszönhetően számtalan olyan régi használati tárgy is helyet kapott itt, amelyek még néhány évtizeddel ezelőtt is jelen voltak minden háztartásban, de ma már csak alig-alig találkozunk velük.

A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően a helytörténeti gyűjtemény tovább bővült, a csárdamúzeum pedig interaktívvá vált. Rózsa Sándort nem csak viaszfigurája, körözvénye vagy kézjegye által idézhetjük meg, de virtuálisan akár helyét is átvehetjük a betyárok között, amikor nyeregből postakocsira lövünk. A „szabadulómúzeum” segítségével a látogatók nem pusztán nézői, de aktív részesei is lehetnek egy-egy felidézett történelmi eseménynek, hagyományőrző programnak, így például betyárruhát öltethetnek vagy kipróbálhatják a karikás ostor pattogtatását, a csergetést.

 

Kondoros története a 19. századtól

A település végül 1875-ben kapott önkormányzati jogot. A betelepült lakosság nagy része Szavasról érkezett, szlovák anyanyelvű és evangélikus vallású volt. Kisebb része Endrődről költözött ide, és vallása szerint katolikus volt, csakúgy mint a birtok urai.

A háromhajós neobarokk stílusú evangélikus templom 1904-ben épült. A templom több száz fő befogadására alkalmas és tornya is tekintélyes méretű, mintegy 50 m magas. A környék egyik legnagyobb harangja is itt található, amely 785 kg súlyú és amelyet 2004. szeptember 18-án Gáncs Péter püspök szentelt újra. Az oltárba helyezett – az utolsó vacsorát ábrázoló – dombormű egy sziléziai munkás alkotása, amelyet egyetlen fából faragtak, és Európában egyedi példányként tartják számon. Az orgona 1485 sípos és akár hangversenyek lebonyolítására is alkalmas.

A két világháború kondorosi származású hősi halottainak száma megközelíti a 400 főt. A II. világháború után, 1945-ben sor került a földosztásra. Nagy változást hozott az itt élők életébe az 1947 és 1948 között lezajlott áttelepítés, a magyar-szlovák lakosságcsere. Ide Gútáról, Tallósról és egyéb felvidéki településekről telepítettek felvidéki magyarokat.

1951–52 során megkezdődött az erőltetett szövetkezetesítés. Több termelőszövetkezet jött létre, amelyekből 1975-ben megalakult az Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.

Az itt élők megmutatták, hogy szorgalom, odaadás és nem kevés kemény munka árán a nehéz idők okozta mélységekből is fel lehet állni, sőt fejlődni is lehet. A megvalósult fejlesztéseknek és a térségben betöltött szerepének köszönhetően Kondoros 2013. július 15. napján városi címet kapott.

A település azóta is töretlenül fejlődik, jelentős beruházások segítik az itt élők mindennapjait, szépítik a településképet, teszik vonzóvá a messzebbről érkezettek számára. A város vezetése karöltve az olyan szervezetekkel, mint a Széchenyi István Lótenyésztési Egyesület vagy a Kondorosi Turisztikai Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. azon munkálkodik, hogy Kondoros híre-neve messzire eljusson, ezért évről évre megszervezik a Betyár Napokat a Kondorosi Csárda mellett. Már 2001-ben, az első alkalommal is hatalmas sikere volt a rendezvénynek a kondorosiak és az idelátogató vendégek körében is, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Kondoros látványos fejlődésének példáit a tóparti sétány megszépülése, illetve a város lovaspályája melletti attrakciós tér, hagyományőrző központ létesítése is mutatja – újabb lendületet adva ezzel a város lovassportja számára.

De ha valaki nem ló nyergében, hanem kerékpáron szeretné felfedezni a környéket, az is talál itt bőven túraútvonalat, hiszen a nyolc út találkozásánál fekvő Kondorosról kerékpáros csillagtúrák tehetők. A botanikus vénával rendelkezők út közben megkereshetik a környék híres növényfajait: a bókoló zsályát, a vetővirágot, a nyúlánk madártejet, a pusztai meténget vagy a törpe mandulát.

És a végén elfáradva, leheveredhet a fűbe és a pihentető félálomban talán meghallhatja a vágtató lovak patáinak dübögését, a pattogó ostorokat, a kurjongató betyárokat – s talán még Rózsa Sándort is megláthatja, ahogy lovát ugratja…

Betyáros történetek

Két híresség egy csárdában

Történt egyszer, hogy a gyulai származású Erkel Ferenc egyik utazása során betért a Kondorosi Csárdába. Éppen nagy mulatozás folyt, ám a betérő idegen láttán mindenki elhallgatott és méregetni, kérdezgetni kezdték, hogy kiféle, miféle. Az óvatosság oka az volt, hogy a mulatozók betyárok voltak, a legenda szerint éppen Rózsa Sándor és cimborái. Erkel elárulta, hogy zeneszerző, zenész. A csárda közönsége megörült, és kérlelni kezdték, hogy játsszon valamit. Hogy Erkel maga akarta-e vagy sem, azt nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy zongorája, amit szekéren szállíttatott, a betyárok jóvoltából lekerült a szekérről, bekerült a csárdába, Erkel pedig rögtönzött koncertet adott. A közönségnek annyira tetszett a zene, hogy hálából Erkelt egészen Kecskemétig kísérték, hogy baja ne essék útközben – vagyis más betyárok meg ne támadják.

 

Őrző-védő betyárszolgálat

Bizony nem volt példa nélküli, hogy a betyárok nem kirabolták, hanem megvédték azokat, akik valamilyen okból „kedvesek voltak szívüknek”. És ez az ok nem ritkán az volt, hogy a környékbeli uraságok megegyeztek a betyárokkal, hogy az ő és alkalmazottaik „élet- és vagyonbiztonságát” megóvják. A betyárok számára juttatott „kötőpénzzel” az uradalmi kasznárok pontosan le is számoltak. E mellett előfordult az is, hogy a lopott lovat a betyárok az uradalmi ménesbe rejtették, és ha elmúlt a veszély, vagyis a lovat már nem keresték, csak fogták és továbbálltak vele. Így érthető, hogy a helybeli betyárok nagyon vigyáztak, hogy a környékbeli uraságokat idegen betyárok részéről bántódás ne érje.

 

Zsandárlaktanya a Kondorosi Csárda mellett

Ahhoz kétség nem férhet, hogy a Kondorosi Csárda falai között sok betyár megfordult. A megfigyelésükre a Csárdával átellenben 1852-ben zsandárlaktanyát létesítettek. Ez azonban csak a fedőtörténet volt, a valódi ok a négy kilométerrel távolabb fekvő vadászkastélyban keresendő.

A 19. század derekán, mikor az 1848–49-es szabadságharc bukása feletti reményvesztettség érzése határozta meg a magyar nemesek életét, a Kondoros mellett álló vadászkastély fontos részévé vált a magyarországi közéletnek, gazdasági-politikai megújulásnak.

A szabadságharc bukása a korábbi vadászéletet és társadalmi együttléteket megrekesztette. Az új kezdet egyik helyszíne a békési puszták mélyén lapuló Csákó volt, ahol az ország vezető rétege ismét a politikai tettekről beszélhetett.

A Kossuth-párti nemesek, akik nem tudtak beletörődni a szabadságharc bukásába, itt gyűltek össze, hogy vadászat álcája alatt politizálhassanak és ápolják a ‚48-as hagyományokat. Az évek során a vadászatokon számos kiemelkedő személyiség vett részt, többek között gróf Almássy Dénes, gróf Batthyány László, gróf Bethlen József és báró Eötvös József.

A bécsi udvartól fizetést kapó zsandárok fő feladata tehát az itt összegyűlő magyar urak megfigyelése volt. A történetek szerint tudták ezt a látszólag egymással szemben álló felek is. Így aztán ha a zsandárok a laktanyában tartózkodtak, akkor a betyárok inkább másfelé múlatták az időt. Ha viszont a betyárok bevették magukat a Kondorosi Csárdába, akkor a zsandároknak „éppen másfelé” akadt dolguk.

Kiadvány letöltése