Végeláthatatlan messzeségbe nyúló földek, ahol a búzamezőket lágyan simogatja a szél; csendesen kanyargó holtágak, ahol a Nap varázsol fényjátékot a vízre; az Ősök jelenlévősége minden fűszálban és minden patadobbanásban; egy széllel messze szálló finom illat, amelynek hatására minden gyomor megkordul, egy jókedvű, kacagásban, vidámságban, táncban és nótában gazdag népünnepély, amely igazi közösséget kovácsol a helybéliekből, az idelátogatóknak pedig megmutatja, hogy érdemes része lenni – ha csak pár órára, pár napra is – ennek a közösségnek. Olyan értékek ezek, melyekre méltán lehetünk büszkék, és most meg is mutatjuk Önöknek!
Turizmusfejlesztés
Békésszentandrás, Kondoros és Csabacsűd településeken
KONDOROS
BÉKÉSSZENTANDRÁS
CSABACSŰD
A három település példaértékű összefogásának alapja a hasonló, de egymást jól ki is egészítő természeti értékek, az összefonódó múlt, az egymáshoz való viszonylagos közelség és a turisztikai kínálat összehangolt és tudatos színesítése, szélesítése volt. A projektben összehangolt, a helyi vonzerőkre, értékekre épülő fejlesztés valósult meg, amely a helyi, térségi jelentőségű, turisztikai vonzerőt képező kulturális, épített és természeti örökség turisztikai hasznosítására irányul.
Kondoros
„Kondorosi csárda mellett
Gulya, ménes ott delelget:
Csárdabeli szép asszonynál
Bort iszik az öreg-bojtár”
Arany János: A betyár
Ha Ön ostorcsergetéstől hangos, betyárromatikától izgalmas, az aktív turisztikai lehetőségek jóvoltából kalandos kikapcsolódásra vágyik, válassza úticéljául Kondorost és nem fog csalódni!
Békésszentandrás
Az alföldi táj végtelensége, a csendes holtágak vizének békéje, az évezredes történelem jelenvalósága, az itt élők étkeinek hagyományos ízei, vagy a helyi kézműves sörök feledhetetlen kortyai – bármelyikük már önmagában is hatalmas vonzerőt képvisel, de ha ezeket mind egybesűrítjük, akkor beláthatjuk, hogy Békésszentandrást mindenkinek legalább egyszer az életben fel kell keresnie! És utána úgyis visszavágyik majd ide …
Csabacsűd
Egy ősidők óta lakott területen épült, a Hunyadiak korában virágkorát élő település, amely aztán sok viszontagság után kevesebb, mint száz évvel ezelőtt mintafaluként nő ki a pusztából.
Egy tengersík vidék, ahol a dolgos embereknek köszönhetően nyaranta a szél búzamezőkbe rajzol hullámokat, a mezők vadjai pedig a magasra nőtt kukorica árnyában találnak oltalmat.
Egy falu, ahol a barátság, az összefogás és a hagyományok ápolása a mindennapok része, de a közös ünnepek és élmények adnak mindehhez újabb és újabb lendületet.
